'

Lehet-e újat mondani a szőlő metszésével kapcsolatban?

Lehet-e újat mondani a szőlő metszésével kapcsolatban?

metszés elöt

Bevezetés

Annak, aki a szőlőtermesztést valamilyen szinten tanulta és hivatásszerűen foglalkozik a szőlővel, valószínűleg nem. A sorozat viszont nem csak szakemberek számára készült. Nagyon sokan végzik a metszést generációkon keresztül átörökített hagyományok alapján. Akadhatnak olyan érdeklődők, akik csak most ismerkednek a szőlészkedéssel.

Névtelen

 

megmetszett szőlő

Szeretnék bemutatni néhány, esetleg sokak számára új szakmai fogást. Mellőzöm a metszés szakkifejezéseinek magyarázatát, annak a szőlővel kapcsolatos biológiai-élettani vonatkozásait. A terjedelem korlátozott volta miatt nincs mód a termőegyensúly, termékenységi együtthatók és a művelési módok ismertetésére sem. Ezeket részletesen tárgyalja az egyébként nagyon jó magyar szakirodalom. Az érdeklődők a cikk végén ajánlott szakkönyvekből tájékozódhatnak. Az ábrákat Kriszten György: „A szőlő metszése” című könyvéből vettem át.

Rövid metszések

Ez nálunk a legismertebb metszésmód. A hűvösebb éghajlatú vidékeken több évszázados hagyománya van. Az alacsony, takarásos fejművelés igényei alakították ki. A filoxéravész (1897) előtt az alacsonyra csonkázott, karó nélküli, sűrűn ültetett szőlőket metszőkéssel a legalsó alacsonyabb rendő rügyekre (alapi rügy, sárszem) vágva, ún. kopasz fejművelést alkalmaztak. Később a metszőolló megjelenésével 1-2 világos rügyre metszettek. Az általánosan ismert fajták közül a karós fejművelésű szőlőkben hagyományos Kadarka, Kövidinka, Ezerjó, Mézesfehér, Piros szlanka stb. ilyen metszéssel kielégítő termést tud adni. Ez vonatkozik a régi direkttermő fajtákra és a fajhibridek nagyrészére is. A kizárólagos rövid metszés a korszerű, nagy felületű tőkeformákon idejétmúlt és célszerűtlen. Ezeket a tőkéket nem takarják, ezért szükségtelen alkalmazni. Ez a metszésmód a kordonművelésen nem használja ki az erősebb tőke és sok esetben a szőlőfajta nagyobb termőképességét. Egyes fajták így metszve alig hoznak termést. Különösen hibás az a módja, amikor a képzetlen napszámosok minden látható vesszőt (fás hónaljhajtás, nyakhajtás, ikerhajtás!!) és a két rügyes rövid csapból kifejlődött felső vesszőt is mindig rövidre metszik. Ilyen módon az évek múltával a kordonkarokon valóságos „kis tőkefejek” keletkeznek és a tőke rendkívüli módon elsűrűsödik, ami megnehezíti, sőt lehetetlenné teheti a hatékony növényvédelmet, késlelteti a beérést. Egyes sok hajtást nevelő fajták (pl. Sauvignon. Tramini, Bianka) tőkéi valóságos dzsungellé alakulhatnak. Az ilyen szőlőt később nagyon nehéz rendbehozni.

Névtelen1

Hosszú metszések

A melegebb éghajlatú vidékeken alakult ki, ahol a szőlőt a kezdetektől fogva nagy felületű lugasokon művelik. (pl. közel-keleti országok, mediterrán térség). Az itt kialakult fajták zömének alsó rügyei kevésbé termékenyek (pl. Chasselas),  vagy egyáltalán nem hoznak termést. Az Afuz Ali és a hozzá hasonló nagy fürtű és bogyójú keleti csemegeszőlők csak a 4-5 világos rügy felett teremnek.

Ezt a tulajdonságot a  keresztezett csemegeszőlők többsége örökölte. A szőlőnövény biológiai sajátosságaiból adódóan, a felsőbb helyzetű rügyekből mindig több és nagyobb méretű fürt fejlődik. A ma elterjedt magas cukortartalmú, kis fürtű minőségi borszőlőfajták  (pl. Szürkebarát, Pinot noir, Rajnai rizling) kielégítő terméshozamának biztosítása csak hosszú metszéssel lehetséges. Sokan azért nem alkalmazzák, mert félnek a „felkopaszodástól”, a tőke felnyurgulásától. Ez a metszésmód Európában több mint száz éve ismert.

Névtelen2

váltómetszés, hosszúcsapos metszés

Szakszerű váltómetszéssel a tőke semmivel sem magasodik fel jobban, mint ha kizárólag rövid metszést alkalmaznánk. A néhány év alatt esetleg felmagasodott termőalapok a szokásos módon ifjíthatók. Minden művelésmódnál használható, ha a tőke egészséges és erős. Arra kell vigyázni, hogy a letermett felső hosszúcsapot vagy szálvesszőt mindig az alatta elhelyezkedő 2 rügyes ugarcsapból kifejlődött felső vesszőre váltsuk le, amit hosszúra metszünk. Az alsó vesszőt mindig két rügyre metsszük és a következő évben ezen folytatjuk a váltómetszést.
Az öt rügynél hosszabb meghagyott vesszőket vízszintesen le kell kötni vagy függőlegesen leívelni. Így az összes rügy kifakad és termést hoz.

 

Sylvoz leívelés 1.

Sokféle technikai megoldás létezik az egyes művelési módoktól függően. Közülük a Guyot (=güjó) és a Sylvoz (=szilvoz) rendszer egyszerű, bárki által könnyen kivitelezhető, minőségi csemege és borszőlő termesztésére alkalmas. Mindkettő lényege, hogy minden évben friss vesszőt hajtunk le és ezt a következő évben, terméshozás után leváltjuk. Az előbbit bármilyen törzsmagasságnál alkalmazhatjuk, vékony, szellős lombfalat biztosít. A Sylvoz mindig két friss szálvesszővel leívelt változata az ernyőművelés, ami szintén rendelkezik ezzel az előnnyel. Legyengült, vékony vesszejű tőkék csak rövidre metszhetők. Bizonyos nagyon bőtermő, gyenge növekedésű (pl. Mathiász Jánosné) és nagyon bőtermő késői érésű, alacsony cukorfokú fajtákat (pl. Piros szlanka) ajánlott rövidebbre  metszeni. A tőke túlterhelése szempontjából- ami szintén aggály szokott lenni a hagyományokhoz ragaszkodó termelőknél- a helyesen alkalmazott hosszú metszés nem jelenthet gondot. Egy példán keresztül megpróbálom bemutatni. A fej- vagy bakművelésen általában 4×2=8 világos rügyet hagynak. Ez a mennyiség elosztható váltómetszéssel egy két rügyes ugarcsapon és egy 6 rügyes félszálvesszőn, amit lekötünk. A tőke rügyterhelése ugyanaz, viszont több és nagyobb fürtöt kapunk. A közös termőalap nélküli váltómetszés a Moser-féle magasművelés hagyományos metszésmódja. Bár egyszerű, személy szerint én nem javasolnám, mert a letermett hosszú elemek eltávolításakor a kordonkarokon nagy sebek keletkeznek. Ezeken keresztül a tőke különféle mikroorganizmusoktól (korhasztó gombák, baktériumok, vírusok ) könnyebben fertőződik, ami idővel a kordonkarok, esetleg az egész tőke pusztulásához vezethet.

Névtelen3

Összefoglalás

Mindenkinek ajánlom, aki csak a rövid metszést ismerte, hogy legalább néhány tőkén próbálja ki a leírtakat. Tapasztalatból tudom, hogy rövidcsapon terméketlen vagy nagyon gyengén termő, növekedési túlsúlyban levő fajtákkal szinte csodát művelhet a hosszabb metszés szakszerű alkalmazása. A magasművelés előnyei viszont csak ezen a módon aknázhatók ki.

Szakirodalom

Csepregi, P. (1982): A szőlő metszése, fitotechnikai műveletei. Mezőgazdasági Kiadó, Bp., 1982.
Kozma, P. (2001): A szőlő és termesztése II. Akadémiai Kiadó, Bp., 2001.
Kriszten, Gy. (1991): A szőlő metszése. Mezőgazda Kiadó, Bp., 1991.
Lőrincz, A. szerk. (2010): A szőlő metszése és zöldmunkái. Mezőgazda Kiadó, Bp., 2010.
Lukács Gábor

 

 

 

Hozzászólás

E-mail címed nem kerül nyilvánosságra.