Soproni borvidék

Magyarország borvidékei

soproni_borvidek

Soproni borvidék Magyarország egyik történelmi borvidéke. Az Alpok lábánál, a Fertő tó déli partján és a Soproni-hegység lankáin terül el. A borvidék teljes területe kb. 4 300 ha, amelyből kb. 1 800 ha területen termelnek szőlőt. A szőlőtermesztés hagyománya egészen a római időkig nyúlik vissza. A legnagyobb részben vörösbort készítenek, elsősorban a kékfrankos szőlőfajtából, de számos nemzetközi fajta is meghonosodott a borvidéken. Sopron bora jellemzően közepes testű és alkoholtartalmú, friss, jó savtartalommal rendelkezik.

Talajadottságok és klíma

A Soproni borvidék a szőlőtermesztés északi határán fekszik. A nyarak relatíve hűvösek, a Fertő kiegyenlítő hatása miatt a telek enyhék. A közeli Alpok hatása is érvényesül, amely magasságának köszönhetően enyhíti a hideg légáramlatokat. A domborzat tekintetében a régió észak-nyugati irányban nyitott, így gyakorta szeles az időjárás.

A Soproni-hegység talaját a földtörténeti ókorban keletkezett kristályos gneisz és csillámpala alkotja, amelyet miocén kavics, agyag, mállott mészkő és homokkő fed. A későbbi korokban ezekre a rétegekre löszös vályogtalaj és humuszban gazdag barna erdőtalaj rakódott.

Szőlőfajták

A Hegyközségi tanács Rendtartása által telepítésre engedélyezett borszőlő fajták:

  • Fehér fajták: chardonnay, zöldveltelini, sauvignon blanc, zenit, Irsai Olivér
  • Kék fajták: kékfrankos, zweigelt, cabernet sauvignon, cabernet franc, merlot, pinot noir, syrah

A fentieken túl a következő úgynevezett “kiegészítő fajták” (a meghatározott termőhely ökológiai adottságait jól hasznosító, de a termőhely borainak sajátos jellegében nem meghatározó szerepet betöltő, államilag elismert szőlőfajta) termeszthetőek: korai piros veltelini, királyleányka, pinot blanc, tramini, furmint és turán.

A szabályozás továbbá engedélyezi a következő szőlőfajták már meglévő ültetvényeinek művelését, de további telepítésüket tiltja (úgynevezett “ültetvényes fajták”): olaszrizling,rizlingszilváni, szürkebarát, zengő, zala gyöngye, cserszegi fűszeres, ezerfürtű, rajnai rizling, sárga muskotály, semillon, nektár, domina, bianca, illetve portugieser, rubintos,blauburger, piros veltelini, medina, néró, blauer, frühburgunder, kadarka.

A Soproni borvidéken telepített szőlők kb. 75%-a kékszőlő, amelyek összesen 70%-át teszi ki a kékfrankos fajta területe. Termőterület szempontjából sorrendben a zweigelt, acabernet sauvignon és a cabernet franc, a merlot, valamint a pinot noir következnek. A fehér fajták szerepe marginális a borvidéken, legelterjedtebb a zöld veltelini, a chardonnay, a tramini, a zenit és a sauvignon blanc.

Szőlészet és borkészítés

A fehérborok tekintetében általában az egyszerű, gyümölcsös, friss savtartalmú borok jellemzik a borvidéket. Ezek a tételek általában alacsony hőmérsékleten, acéltartályban erjednek és érlelődnek, majd gyorsan palackba kerülnek. Elmondható, hogy a legjobb termelők a vörösborok készítésére specializálódtak, sok esetben nem is termelnek fehérbort, vagy ha igen, akkor csak kínálatuk alsó szegmensében találjuk meg ezeket. A soproni fehérbor a borvidék határain kívül ritka, nehezen hozzáférhető. Leggyakrabban achardonnay, a leányka, a sauvignon blanc és a zöldveltelini borával találkozunk. A prémium minőségi kategóriába tartozó, magas termelési költségű fehérbor nem kerül ki a borvidékről, pedig az adottságok (klíma, talajok) elsőrendű, a termőhely tulajdonságait megmutatni képes borok termelését tennék lehetővé.

A borvidék klasszikus bora a kékfrankos, amely a mennyiség tekintetében egyértelműen meghatározó. A minőségi kékfrankos bort jellemzően válogatással ellenőrzött, jó minőségű gyümölcsből készítik. A zúzást és a bogyózást követően az erjesztést általában acéltartályban, szabályozott hőmérsékleten végzik. Jellemző az ezt követő kis fahordós érlelés, amely a mikrooxidáció segítségével érleli és kerekíti a bor csersav- és savtartalmát. Az almasav lebontása szintén a hordóban történhet. A soproni kékfrankos száraz, közepes testtel, közepes alkohol- és csersavtartalommal rendelkezik, általában magas savtartalmú, aromatikájában főként fűszerekre és piros bogyós gyümölcsökre (cseresznye, meggy) emlékeztet. Jellemző a hordós érlelés nélküli, csak acéltartályban érlelt kékfrankos bor is, amely friss, gyümölcsös és természetesen nélkülözi a hordós érlelésre jellemző aromákat.

A kékfrankos mellett a leggyakrabban a zweigelt és a merlot fajtákból készül fajtabor. A borvidék klímája miatt ezek a vörösborok hűvös karakterűek, frissek, főként piros bogyós gyümölcsökre emlékeztető aromákkal rendelkeznek. Találkozhatunk még cabernet sauvignon és cabernet franc fajtaborokkal is, azonban ezek a későn érő fajták – főként acabernet sauvignon – csak a csúcsévjáratokban tudnak teljesen beérni. Gyengébb vagy átlagos évjáratokban az éretlen alapanyagból készített bor nyers marad, a cabernet fajtákra jellemző magas metoxipirazin tartalom miatt a paprika-zöldpaprika lehet az uralkodó aromajegy, a húzós és keserű csersavon a hosszas érlelés sem segíthet. A pinot noirkisebb területen van jelen a borvidéken, a klíma és talaj elvben megfelelő a fajta számára, azonban ezidáig csak kevés termelő tudott igazán magas minőségű pinot noirt készíteni.

A borvidéken találkozhatunk vörös házasításokkal is, ezek alapja jellemzően a kékfrankos, amely kiegészülhet a cabernet fajták boraival, merlot-val, zweigelttel, esetleg syrah-val vagy a borvidéken termesztett egyéb fajták borával.

Jellemző lehet a soproni rosé bor is, amely rövid héjon áztatással, alacsony hőmérsékleten való erjesztéssel készül. Legnagyobbrészt természetesen a kékfrankosból készítik, de bármely más, a borvidéken megtalálható fajta is adhat rosé alapot. A soproni rosé friss, üde, magas savtartalmú, aromatikájában virágra és piros bogyós gyümölcsökre emlékeztet.

A borvidék egykor híres volt késői szüretelésű természetes édesborairól, sőt aszú borairól is. Ilyen borok termelése ma egyáltalán nem jellemző a borvidékre, pedig a Fertő által biztosított klíma, a magas páratartalom a szőlő nemesrothadását idézheti elő. Az Ausztriában található szomszédos Ruszt ma is világhírű édes és aszú borairól, amelyek legszebb példái elérik tokaji társaik minőségét is.