Balaton-felvidéki borvidék

Magyarország borvidékei

Balaton-felvidéki borvidék

Balaton-felvidéki borvidék a Dunántúl közepén, a Balaton északi partjának középső–nyugati részén található. Területe nem egységes, éppen hogy csak összefüggő, ugyanis középső részébe beékelődik a Badacsonyi borvidék:

  • keleti része (ami tulajdonképpen a Káli-medence) a Balatonfüred-Csopaki borvidék és a Badacsonyi borvidék között helyezkedik el;
  • nyugati része pedig a Keszthelyi-hegység, illetve Sümeg tágabb környéke.

Teljes területe: 5200 ha, amiből 5140 ha az I. osztályú. A szőlővel betelepített terület 1508 ha.[1] Az egész borvidék a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része.

Történet

Az egész Balaton borrégióra jellemző a 2000 éves római szőlőművelés hagyományainak részleges továbbvitele.

Az 1300-as évek elején a Veszprémi püspökség hozott létre kiterjedt szőlőbirtokokat ezen a vidéken. A következő századokban a királyi, főúri és kisnemesi birtokok, szőlőskertek borai nagy hírnévre tettek szert, és már a középkorban délnémet területekre, azAlpokon túlra is szállították őket. A legnagyobb szőlőbirtokai az Esterházy családnak voltak.

A borvidék 1990-ben vált önállóvá; mai nevét pedig 1999-ben kapta.

Természeti viszonyai

Éghajlata a Badacsonyi borvidékéhez hasonló, bár a Balatontól távolodva egyre kevésbé kedvező. Mindazonáltal a hegyek szélárnyéka és a Balaton víztükrének fényvisszaverő, hősugárzó hatása miatt a szőlőterületek jelentős részének mezoklímája mediterrán jellegű, évi mintegy 2000 napsütéses órával. Uralkodó talajtípusa a barna erdőtalaj.

A borvidék jellemzői

A Balaton-felvidék borai diszkrét illatúak, zamatosak és elegánsak. A nappalok melege testessé, az éjszaka a hegyekből alászálló hűvös levegő pedig gyümölcsössé és szép savszerkezetűvé formálja őket. Egyes kiváló adottság termőhelyeken — ezek többsége a vulkanikus kőzeteken alakult ki — hosszú érlelésre is alkalmas, rendkívül komplex borokat termelnek. Ilyen, eredetvédett helyek:

  • Áldozó-hegy
  • Táltos-hegy